Zalaszegvár község a Marcal folyó és a Tona-patak találkozásánál, a Vas megyei határszélen, a Kemenesalja legdélibb peremén található. Közelében húzódik a 8-as és a 84-es számú út. Vasútállomás Nemeskeresztúron (4 km) és Karakószörcsökön (5 km) van hozzá a legközelebb. A Marcal folyó és a Torna-patak szegletében épült egykori erődítményről kapta nevét. A Zala- előtag a megyei hovatartozásra utal.
A Marcal folyó és a Torna-patak összefolyása Hosztót határának északi részén nagy árteret képez, melyet már 1382-ben Szigetnek nevezetek. A természettől élvezett bizonyos védelmet és ezért épült fel itt a XV. század közepe táján a Csép kastellum. A Marcal átkelőhelyének védelmét szolgálta, Zeguár néven említi egy oklevél 1396-ban.
A vár a középkorban jelentőségét elveszítette és elpusztult. Hosszútóti Pál építette föl újra 1660-ban. Ettől az időtől az elpusztásodott Hosztót lakói átköltöztek a védett Szegvárra. A falu népe sokáig a végváriak életét élte. A fegyverforgató férfiak részt vettek a kanizsai, a pincehelyi és a zalavári harcok- ban. 1688-ban Madocsány László volt Szegvár kapitánya. Hajdúi zsoldot kaptak, de megélhetésük érdekében földműveléssel is foglalkoztak. Jeles kapitányok kerültek ki a Madocsány család közül. A török időkben palánkkal védett hely volt, sikeresen védte magát a török ellen, katonái még az 1700-as években is fegyvert forgattak.
Nem voltak a helységben jobbágytelkek, népe élvezte a végváriak kiváltságos státuszát. E kiváltságos helyzet tette Szegvárt várossá (1660) egy évszázadon át, amíg ki nem került az úrbéres falvak közé, ez 1768-ban történt meg. Birtokosai többek között a Madocsány család, a Farkas család, Kelcz Ádám, Niczky György és a Gyulai Gál család voltak.
1742-ben Szegvár illetve Marcalszeg és Hosztót helységeket 14. 000 rajnai forint örök áron Gyulai Gál Sándor megvásárolta, ettől kezdődően a Gyulai család birtoka volt az 1848. évi jobbágyfelszaba- dításig. A két település határa nem volt elkülönítve. Szegvár 1828-ban úrbéres falu jobbágyai a földesúrnak természetben kilencedet, a püspöknek tizedet fizettek. Határában malom és szőlőhegy volt.
A település népe magyar, az 1700-as években a lakossága evangélikus saját prédikátorral, majd a lakói már egy évszázad múlva túlnyomórészt katolikus hitűek voltak. 1744-45 körül Gyulai Gál Gábor építetett templomot. 1909-ben épült a jelenlegi templom Jézus Szíve tiszteletére, öt falu részére.
1785-ben Szegvár 274 lakosú, 1828-ban 322 lelket számláló község. 1920-ig a lakók száma folya- matosan emelkedett, ekkor 503 fő volt, később lakossága csökkent. Lakóinak fő megélhetési forrása a korábbi évszázadokban éppúgy, minta XIX- XX. században is a földművelés volt. 1895-ben 107 gazdaság volt a községben.
Zalaszegváron született Gyulai Gál Miklós honvédtábornok, a család leghíresebb tagja. A bécsi mér- nökakadémián tanult, Zala megyében végzett hadmérnöki munkákat. Mint honvédezredes vezette Arad ostromát, 1849-ben lett tábornok. Világos után halálra ítélték, amit 20 évi várfogságra változ- tattak.
1950-ben csatolták Zalától Veszprém megyéhez. 1970-ben 327 lakosú. 1977-től a csabrendeki köz- ségi közös tanácshoz tartozott.
1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyzőséghez tarto- zik. Polgármestere 1990 óta Helter Zoltán. Körjegyző: Pöltl Lászlóné.
A község vezetékes vízzel, gázzal, telefonhálózattal ellátott, burkolt (portalanított) utakkal rendelkezik. A község intézményei jelenleg: kultúrház, könyvtár, orvosi rendelő és községháza. Lakosságának száma 2003-ban 141 fő, a lakások száma 88.