Csabrendek Története
  
 
 
 
A több mint háromezer lelket számláló község festői környezetben, a Bakony legdélibb nyúlványán, az Öreghegy lábánál terül el.
Ősi település, már a kőkorszakban is éltek itt emberek a Csucshegy lejtőjén, amikor még a mélyebb részeket tenger borította. Később a kelták, majd a rómaiak lakták a vidéket,őket a pannon szlávok, a szlovének követték.
A község neve Rendek, vagy ahogyan eredetileg ejtették: Rennek, Rednek, szintén szláv eredetű, még a honfoglalás előtti korból való. Jelentése: vörösérc. A bauxittól vörösre festett földre utal. A Csab név már magyar eredetű, a Csaba személynévből származik. A honfoglaló magyarok közül a Kál nemzet- ség Bulcsu törzse szállta meg a vidéket. A mai Csabrendek ebből a három faluból alakult ki: Rendek (1314. Villa Rennek), Al-Csab, Fel-Csab vagy Szentistváncsab. Mind a három falunak parochiás temploma volt. A rendeki Szent Lőrinc, a felső-csabi Szent István vértanú tiszteletére szentelve.
A tatárjárás idején - melynek emlékét a Táborhely- és a Tatárverés-dűlők máig megőrizték - mind a három falu templomával együtt elpusztult.
1428-ig Csabrendek jelentős település volt. Zala megye keleti részének járási székhelye. A török meg-szállás alatt a két Csab elnéptelenedik. Templomainak csak romjai maradnak, és soha többé fel nem épülnek. Rendek azonban mindvégig népes hely maradt. Templomát 1725-ban újraépítették.
A harcok elmúltával a három falu népe Csabrendek néven alapított új községet, melyet a falu akkori földesura Galánthai gróf Fekete György észak-magyarországi tóth, cseh, morva és lengyel, valamint Bajorországból és Styriából származó német telepesekkel népesít be.
1728-ban újból alakult a csabrendeki plébánia, melyhez filiaként hozzácsatolták Gyömörőt, Gógánfát, Dabroncot, Ötvöst, sőt egy időre Gyepüt és Kajánföldét is. A jelenlegi plébániatemplomot 1785-ben építették.
A lakosok nagy része mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott. Sok volt a részes juhász, akik egy-egy uraságnak vagy nemesnek a birkáit legeltették, és fizetés fejében a szaporulat bizonyos hányada őket illette meg. Az iparosodás korán megindult. A völgyben folydogáló kis patak partján egymást érték a vízimalmok (Rendeki, Pinkóczi, Petriczi, Hobai, Hanyi, Kismalom). A malmoknál is nagyobb számban voltak kocsmák, vendéglők. Volt urasági vendéglő is. A csárda neve Pipagyújtó volt. Népes és virágzó volt a takácsok céhe, sokan foglalkoztak fonással. A később Háziipari Szövetkezet gyökereit itt találhatjuk meg. Ácsok egyben kerékgyártók, bognárok is szép számmal voltak a falban. Az asztalosokat akkor még nem az asztal, hanem a szekrény készítéséről nevezték el szekrényeseknek. Ezek kezdetben főleg németek voltak. Szabót és kovácsot viszont csak keveset találunk. Hentes, mészáros is akadt, néhány építészt nevével is találkozunk az 1770-80-as években. Ezek azt mutatják, hogy megkezdődtek a nagyobb építkezések, melyekhez a kőműves mellett szakképzett tervezőkre, irányítókra, kivitelezőkre volt szükség.
Elsőnek mindenesetre gróf Fekete János építette meg máig is fennálló kastélyát 1775 körül.
Az 1790-es években épült a két Bogyay-kúria. Az egyik a fő utcán a forrással szemben, a másik a Gyömörei utcában. Ugyancsak akkor épült az Érsek család kúriája is, a Sümegi utcában.
A plébánia megalakulásától kezdve megindult az iskolai élet is. Az első mester Büki Imre a tanítás mellett kántori teendőket is ellátta. Az iskola 1874-ig egyházi, ettől kezdve állami.
A faluban nagy számban éltek zsidók. Itteni térfoglalásukat elősegítette, hogy a falu nem egyetlen földesúr birtoka volt, hanem néhány főnemes és számos köznemes család között oszlott meg.
Járványok gyakran pusztították a lakosságot. 1795-ban feltűnően nagy volt a gyermekhalandóság. 1831-ban az egész országot végig pusztította a kolera, év végéig 20-an haltak meg Csabrendeken. Az 1848-49-es években szintén járvány következtében a lakosság közel egynegyede, 492 fő halt meg.
Az 1848-as forradalmi eszmék inkább a köznemesség és a polgárság körében hódítottak. Itt kell megemlíteni Barcza kapitány, Ádám Ferenc, Oszterhuber Péter Antal honvédszázados, Persaits Antal és Kapocsi János egykori ispán nevét.
Az 1870-80-as években a Bakony utolsó nagy legendás betyárvezére volt Savanyu Jóska. Többször is megfordult a faluban, mert nővére, Savanyu Mária itt lakott. A betyárvilág utolsó véres színjátéka 1881. augusztus 31-én játszódott le a piactéren lévő Tarányi kúriában. Ekkor halt meg Bogyai Antal sümegi főbíró.
A századfordulón a község birtokviszonyaiban is változás történt. Az évszázados ősi birtok (Fekete grófok, Mihalopicsok, Chermelek tulajdona) sorsa az I. vh. alatt teljesedett be véglegesen, az egész birtokot a kastéllyal együtt egymillió koronáért a marhakereskedőből földesúrrá avanzsált Grósz Lajos zsidó vette meg.
A falu népessége az 1901. évi összeírás szerint 3431 fő, ebből kb. 1000 zsidó volt.
Az I. vh-nak a községben 122 hősi halottja volt. 1919. márciusában a községben is megalakult a direktórium és a munkástanács. A Munkástanácsnak 30 tagja volt.
A környéken nagy mennyiségű bauxit volt fellelhető. Az erre épülő bányászat 1936-ban indult meg és a munkásság mintegy 80 %-át foglalkoztatta.
Községünk a II. vh. után 1945. március 27-én szabadult fel. Mint az országban mindenütt, itt is megindult az új élet. Földet osztottak a parasztoknak. 1949. nyarán megkezdődött a Tsz. szervezése. A község nagyarányú fejlődésen ment keresztül, beindult a Háziipari Szövetkezet lábtörlő és fólia részlege. A kisiparosok Ktsz-be tömörültek, ÁFÉSZ boltok nyíltak, új gyógyszertár épül. A régi Barcza kastély lebontásra került, helyére községházat, postát, művelődési házat és könyvtárat építettek. A római kori alsó kút helyén törpe vízmű létesült.
A községben 1950-től 1977-ig önálló tanács működött. 1977. április 1-jétől a községhez csatolták Veszprémgalsa Közös Tanács négy települését; Hosztót, Szentimrefalva, Veszprémgalsa, Zalaszegvár községeket. A közös tanács az önkormányzatok megalakulásáig működött.
A település lélekszáma a tanácsrendszer centralizációs időszakában közel 700 fővel lecsökkent, majd 1980-tól napjainkig 16 %-kal növekedett. Jelenleg az állandó lakosok száma 3. 212 fő.
A lakosság foglalkoztatását a környező bányaüzemek (bauxit és szénbányászat), a mezőgazdasági üzemek, községben működő könnyűipari üzemek és a szolgáltatást nyújtó szövetkezetek biztosították.
A 80-90-es évek az ipari üzemek leépítése és a mezőgazdasági termelőszövetkezet széthullása következtében rohamosan megnövekedett a munkanélküliek aránya (az aktív keresők kb. 15%-a).
A munkalehetőségek csökkenésével párhuzamosan növekedett a vállalkozók száma, de jelentősebb létszámot foglalkoztató vállalkozás nem létesült.
A település infrastrukturális ellátottsága jónak mondható. Az egész községben kiépített a víz, villany, telefon, gáz és szennyvízcsatorna hálózat, valamint a kábeltv-rendszer.
Az Önkormányzat által működtetett intézmények:
14 osztályos általános iskola (tanulók száma: 335 fő), 5 csoportos óvoda (ellátottak száma: 120 fő), Községi Könyvtár és Művelődési Ház, Idősek Napközi Otthona, fogorvosi szolgálat, védőnői szolgálat, Gazdasági Műszaki Ellátó Szervezet.
Az igazgatási feladatokat a társközségekkel közösen kialakított Körjegyzőség látja el.
A lakosság egészségügyi ellátását két háziorvos, egy fogorvos végzi, vállalkozásban.
Csabrendek testvértelepülése a szlovákiai Nagyfödémes.
A község országos hírű szülöttei:

Fekete János író, műfordító
Csabrendek, 1741. november 10. - Fót, 1803.

Vörös János szobrászművész
Csabrendek, 1897. január 29. – Nagykanizsa, 1963. február 27.

Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök, honvédelmi miniszter
Csabrendek, 1891. március 25.- Balatonfüred, 1968. július 23.

A település fejlesztésének alapjait jelenti, hogy:
- határában termálvíz és belső fogyasztásra alkalmas, jó minőségű ásványvíz (palackoható) található;
- a 84-es főút mellett, ipari parknak alkalmas területe van;
- összközműves építési telkek (kb.1000 m2) várnak gazdára.

Szép fekvésű szőlőhegye a borturizmusnak szolgál alapjául.

Körjegyzőség Csabrendek
Cím: 8474 Csabrendek, Árpád u. 4. Tel.: 87/453-144 Fax: 87/453-144 E-mail: tavaszxx@axelero.hu	Tisztviselők Turcsi József polgármester Pöltl Lászlóné körjegyző Arany Attiláné alpolgármester Auer László képviselő Dr. Domina Csabáné képviselő Gősi Zoltán képviselő Horváth László képviselő Horváth Miklós képviselő Kovács Béla képviselő Könnyid István képviselő Menyhártné Tanai Edit képviselő Mezei József képviselő Tanai Ottó képviselő