Hosztót Ajkától Nyugatra, Vas megye határa közelében, Veszprémtől 60 km-re fekszik. A 84-es számú út 3 km-re elkerüli, vasútvonala nincs. Határát az 1969-es szabályozás óta nem veszélyezteti a Marcal áradása. Neve a magyar hosszú melléknév és a tót népnév összetétele. Önmagukat szlovéneknek nevező szlávoktól lakott hosszú falu. Ősi település. Első lakói délszláv tótok voltak, akik Szlovéniából települtek ide a XI. századi katonai jellegű telepítések idején. Neve Hosszítót (vagy Hosszú-tót) korai eredetre vall. Földjét 1271-ben vásárlással szerezték meg (vagy királyi adományként kapta) a Szalók-nemzetség tagjai. Ettől kezdve a középkorban a Szalók nemzetség faluról elnevezett ága, a Hosszútóti család birtoka. Akkoriban a család Dunántúl gazdagabb középbirtokos nemessége közé tartozott és a XV. és XVI. században tevékenyen részt vett Zala és Veszprém megyék nemesi életében. A család a XVII. század évégén halt ki.
Ezután sűrűn változtak urai és zálogbirtokosai. 1743-ban Gyulai Gál Gábor és felesége Kazi Julianna birtokába került, ez időtől kezdve az 1800-as évek elejéig a Gyulai Gál család birtokolta. 1890-es években a község nagybirtokosa Cecz József.
A középkorba anyaegyház, templomát Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A török időben, 1561-ben kastélyszerű erődítménnyé alakították át.
Hosztótot 1737-ben újratelepítette Kelcz Ádám födesúr. Az új telepesek zömébe németek voltak. A falu új temploma 1742-ben épült, lakossága katolikus. Határa dombos fekvésű, homokos talaj. Az újratelepítés után visszaállt a majorsági gazdálkodás. Minden házhoz járt kukorica, gyümölcsös, kenderföld, 12 hold szántó és rét.1773. évi adatok szerint német falu; 1799-ben elegyes német falunak hívják, majd később már magyarnak mondják. A község 1785-ben 216 főből és mindössze 29 házból állt. 1828-ban már 242 lakosa volt. Egyre jobban népesedett a község, 1910-ben 351, 1920-ban 391, 1934-ben 373 lakosa volt.
A szántóföldön gabonát és kapásnövényeket termesztettek. Állattenyésztésnél a szarvasmarha és a juhtenyésztés dominált. A XX. században a szarvasmarhatartásról a sertéstenyésztésre tértek át. Terményeiket, állataikat a jánosházi piacon értékesítették. A falut 1962-ben kapcsolták be az autóbusz-forgalomba.
1945 előtt a lakosság nagy része a környező uradalmakban dolgozott. 1949-ben a népesség 90 %-a mezőgazdaságból élt. A lakosság foglalkozási átrétegeződése a téesz-szervezés időszakában indult meg. Az eljárók száma 1970-ben 16 fő, a lakosság száma ekkor 247 fő volt. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult, taglétszáma 1965-ben 96 fő, összterülete 750 kh. 1974-ben egyesült a csabrendeki TSZ-el.
Iskolája 1925-ben és 1971-ben is egy tanerős és egy tantermes volt, ami 1972-ben megszűnt. A község 1977-től Csabrendek székhelyen működő községi közös tanácshoz tartozott.
1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyzőséghez tartozik. Polgármester 1990-2002 között Reményi Miklós volt, 2002 óta Major Lajos. Körjegyző: Pöltl Lászlóné.
A község vezetékes vízzel, gázzal ellátott, telefonhálózattal, burkolt (portalanított) utakkal rendelkezik. Intézményei: klubkönyvtár, orvosi rendelő, községháza, melyek a közelmúltban lettek felújítva. A lakosság száma 2003-ban 101 fő, a lakások száma 66.

Hosztót község
Cím: 8475 Hosztót, Jókai u. 62.
Tel.: 87/334-240
 Tisztviselők
Major Lajos polgármester 
Fribért Árpádné alpolgármester 
Kekk Tivadarné képviselő 
Molnár Tamásné képviselő 
Németh Lászlóné képviselő 
Zadravecz Imréné képviselő