A falu régi neve Bodorfalva, mert Bodor Zsigmond tulajdona volt. Területe nagyobb volt a mainál.
A "sáros" melléknév is hozzákapcsolódott a falu nevéhez, így Sárosbodorfalva néven szerepelt a település az iratokban egészen a XVII. századig. 1334-ben tűnik fel a neve, ekkor már nemesi falu. 1412-ben Sárosbodorfalva, 1531-ben Bodorfallwa, 1737-ben Bodorfa néven említik. Elnevezését a falu jelentős nemesi családjáról, a Bodor családról kapta. Bodorfalvai Bodor Imre, Bodorfalva és a mostani Barátfa, Lovasi puszták területének ura megkérte kezét Porheö Mari keszőhelyi nőnek. Miután szülői elutasították, Bodor Imre a Balatonba ölte magát, Mari pedig meghalt szívfájdalmában. Az árteres táj dombhátain a Keszi törzstöredék települt, amely a királyi várhoz tartozott. A kezdeti közös birtoklás után a falusi közösségek csak a XIV. században kezdenek kialakulni és elkülönülni, ezért Bodorfalva csak későn, 1412-ben tűnik fel. A dicajegyzékekben dika =rovásadó.
A jobbágykapura kivetett állami adó. Portánként 1-5 Ft között váltakozott. 1531-ben és a következő években is nyilvántartják egyetlen jobbágytelkét. Egytelkes nemesi birtokosai száma 1542-ben 3 csa-lád. 1545-ben elhagyott település, 1546-ban felégetett és elpusztult falu. 1548-ban a törökök ismét felégették és elpusztult a falu, teljesen lakatlanná vált. Lakatlansága az 1730-as évekig tart.
Egy legenda szerint Barátfán szerzetes barátok éltek a török időkben. Templomuk is volt. A törökök istentisztelet alatt támadták meg a templomot és a bentlévők közül sokat megöltek. Amikor 1964-ben utat építettek, tömegsírra bukkantak, amelyben az 1500-as évekből származó pénzt is találtak. Lovas-pusztán szintén több kilónyi pénzt találtak az 1960-as évek elején. Fejes István tsz-fogatos, Varga István kertjében ezüst tallérokat és Mátyás aranyakat talált szántás közben. A leletet a veszprémi mú- zeumba szállították. Feltehetően szerzetesek rejtették el a pénzt. A római korból is felszínre kerültek leletek. Az egyik mezőségen római kori korsókat és pénzeket találtak 1950 tájékán, amelyek sajnos elkallódtak. A község előtt elhaladó út - római út volt valamikor.
Bodorfa 1720-ban még lakatlanul állt. Nemesi birtokosainak utódai népesítették be újra magyarokkal és németekkel. Birtokosa volt Kisfaludy Mihály (híres költőnk, Kisfaludy Sándor édesapja) is.
1564 és 1647 között rövid időre volt néhány lakója Bodorfának. 1564-ben itt lakó tanúkat hallgatnak ki. 1647-ben egy portáját írták össze.
Mint lakott hely 1734-ben tűnik fel újra. Határa ekkor már teljesen nemesi föld - Bodorfa nemesi, kuriális falu. Nemesek és félnemesek birtokolják, akik azonban nemesi földjeik egy részét árendába adják éves felmondással. (Árenda = haszonbér, bérösszeg, bérlet.) Az árendások (bérlők) száma állandóan nő. 1770-ben a 19 nem nemes árendás család mellett 9 nemes család él, ezeknek házaiban 50 lélek lakik. A kuriális helységben tehát a XVIII. század végére túlsúlyban vannak a nem nemesek - a kuriális (nemesi) földek bérlői, - az ún. kuriális zsellérek.
Bodorfa fő megélhetési forrása az 1700-as években az állattenyésztés és a földművelés volt. A legelők nem megfelelőek, szűkek, ezért a szomszédos falvaktól béreltek réteket.
1828-ban az összeírók szerint teljesen nemesi falu, de nincs jobbágyjogú föld sem. Nemesi jogon birtokolják földjeiket az agilisek (félnemesek) is.
Egyetlen adat található a nemesi kuriákra, azok tartozékaira és értékére 1592-ből, amikor is Bodor István nemes itteni 2 elhagyott nemesi udvarházát - a hozzátartozó gyümölcsös és más hasznos kertekkel - 90 hold szántóval 150 forint örök áron eladta Szili Márton pápai nemes zsoldosnak.
1758-ban egyutcás falu, melynek két házsorát alsó és felső sornak nevezik.
Népe túlnyomórészt katolikus.
A falu közepén régi harangláb állt. Háromszögletű kis homlokzatát fafaragás díszítette, amelyet 1977-ben lebontottak.
Az 1960-as évtized elején a Kígyós-patak megáradt, és a sárosfői halastónál átszakította a gátakat. Az állami gazdaság halastavából kiöntötte a halakat; kézzel lehetett "halászni" a mezőkön. Azután 1964-ben, a bitumenes, portalanított bekötőút megépítésével egyidőben szabályozták a Kígyós-patakot is. Egyes szakaszokon új mederbe terelték, másutt mélyítették, szélesítették, egyenesítették.
Bodorfán 1959. február 2-án alakult meg a "Népszabadság" termelőszövetkezet. A később egyesített tsz. kebelén belül szarvasmarha-hizlalással és dinnyekertészettel foglalkoztak. Termeltek zöldségféléket is. Az asszonyok többsége a szövetkezet nyúlfeldolgozó üzemében talált munkát.
Villanya és telefonja 1946 óta van a községnek. Az egész villanyhálózatot felújították 1964-ben. Sűrű autóbuszjárat köti össze más településekkel. Általános iskolája 1977-ig működött; azóta Káptalanfára járnak be naponta az iskolások. Kultúrháza, könyvtára, vegyesboltja van a községnek. A vizet minden házba bevezették. A régi házakat felújították, korszerűsítették.
Az utóbbi 55 évben átformálódott a falukép. 1930-ban csupán 12 ház volt téglából, illetve kőből építve, tetőfedésük nagyrészben zsuppfedeles volt. A régi házakat korszerűsítették, és 1945 után több mint 25 új házat építettek 1964-ben új vegyesboltot építettek, 1974-ben elkészült a vezetékes ivóvíz-hálózat, 1988-ban a régi iskolakápolnából templomot alakítottak ki, majd 1991-ben a templom mellé emlékművet emeltek a község hősi halottainak tiszteletére. Szintén ebben az évben készült el az a Mária szobor is, amelyet a hősi emlékmű mellett helyeztek el. 1992-ben a művelődési ház mellé emeltek egy épületegyüttest, amelyben orvosi rendelőt, szolgálati lakást és könyvtárat alakítottak ki.

Bodorfa község
Cím: 8471 Bodorfa, Szabadság u. 57.
Tel.: 87/356-244
 Tisztviselők
Freili Béla polgármester 
Czinger József alpolgármester 
Mesterházy József képviselő 
Piriti László képviselő 
Somogyiné Preininger Márta képviselő 
Vörös István képviselő