A Veszprém, Zala, Vas megyei hármas határnál, a Marcal folyó mellett fekszik, Veszprémtől 80 km-re található, a 84-es főközlekedési úttól kb. 5 km-re. Van vasúti megállóhelye, autóbusz közlekedése sem elhanyagolható.
Elnevezése a Gogán személynévből ered. A "-fa" utónév a "falva" leröviditett formája. 1281-ben Gógánfalvaként szerepel. névadója Gogán várispán, akinek birtoka volt Dabronctól délre. 1567-ben I. Miksa király Hosszútóti Györgynek adományozta konstantinápolyi követségével kapcsolatos érdemeiért. Ekkor 20 jobbágy élt itt.
1542-ben egy nemest írtak össze. Ugyanakkor 1828-ban már 13 nemese volt van Gógánfának. 1542-ben 8 lakott portja van, míg 1598-ban 2. A XVII. század végétől a katonatartás terhei miatt a falu 1711-re teljesen eladósodott. Ugyanebben az évben 11 lakost ragadott el a pestis. Ezután 50 év alatt a lakosság megháromszorozódott.
1720-ban a szántók az erdők között az irtásokon fekszenek. A török időkben lakosságának nagy része elmenekül:
Az 1770-es összeírásból kitűnik, hogy jelentősebb lett az állatartás. 14 pásztort, 2 iparost (1 takácsot, 1 kovácsot) és egy boltost jeleznek az adónyilvántartások.
1848 után 97 birtokosa volt Gógánfának. A termőtalaj rossz, kavicsos, homokos.
A lakosság zöme római katolikus vallású. Temploma 1762-1763-ban épület Szent János tiszteletére. Tanítóját a nép alkalmazta a földesúr és a plébános jóváhagyásával.
A XVIII. század végén fejlettségével kiemelekdik szomszédai közül. Tulajdonosai közbirtokosok. 1785-ben 725 fő a lakosságszám. A jobbágyfelszabadítás után főleg gabona, kukorica és burgonya temesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Ezekben az években 97 birtokosa volt a falunak.
1935-ben a parasztgazdaságok 66,5 %-a, 5 holdon aluli volt. Sokan a környék uradalmaiban találtak munkát. 1925-ben: három tantermes iskola volt 3 tanítóval, egy kocsma, 2 szatócsüzlet, 1 Hangya Fogyasztási Szövetkezet és 15 kisiparos. A házak 50 %-a vályogfalazatú és zsúpfedelű, 1945-ben 396 holdat osztottak ki.
Az első termelőszövetkezet 1951-ben alakult, később egyesült a zalagyömörőivel és a sümegivel. Elsősorban búzát, kukoricát és pillangósokat termeltek. Gyümölcsösükben almát, szilvát termesztettek. A község határában a zalaszentgróti Állami Gazdaságnak volt 528 holdas alma- és körtegyümölcsöse.
1949-ben villamosították a községet. Kultúrház, orvosi rendelő, iskola, óvoda és könyvtár épült. Az ÁFÉSZ élelmiszerboltot, vegyes iparcikkboltot, takarmány- és húsboltot, tüzépet, és gázcsere-telepet létesített. Utakat, járdákat építettek. A tsz. 200 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelepet és gépműhelyt hozott létre.
A sajtgyárat 1955-ben korszerűsítették. Az államosítás előtt a sajtgyár a Stauffer testvéreké volt. Már nem működik.
Gógánfa 1950-ben került Veszprém megyéhez. Tanácsi székhelyközség lett. Hozzá tartozott Dabronc, Hetyefő, Megyer, Rigács, Ukk, Zalaerdőd, Zalameggyes és Zalagyömörő. 1985-ben 929 lakosa volt. 1990-ben önálló önkormányzatot választott Közös körjegyzőséget alkot Zalagyömörővel.

Települési Önkormányzat Gógánfa
Körjegyzőség Gógánfa
Cím: 8346 Gógánfa, Deák F. u. 23.
Tel.: 87/457-122
Fax: 87/457-122
E-mail: gfakj@enternet.hu
 Tisztviselők
Berki Zoltán polgármester 
Takács Béláné körjegyző 
Takács László alpolgármester 
Dr. Nagy Zoltán képviselő 
Péter Tiborné képviselő 
Damjanovics József képviselő 
Márkus Tibor képviselő 
Torda Tibor képviselő 
Edőcs Lajos képviselő