Patonai Ferenc
1925.március 29.-én született Tapolcán. Édesapja Présing Árpád, édesanyja Komjáti Mária.
Apja eredeti szakmája fazekas és kályhás volt.
Az I. világháború alatt csendőrként dolgozott, később visszatért az eredeti szakmájához.
Kettő nővére és egy öccse volt.
1947 nyarán vette feleségül Horváth Margitot.
Az esküvő másnapján Sümegre költöztek a Rákóczi utca 10.-be.
Ez egy régi fazekasház volt, de az eredeti szerszámok közül csak a kemencét hagyták ott az előző tulajdonosok.
Nagy nehézségek árán sikerült Patonai Ferencnek berendeznie saját műhelyét.
Eleinte kizárólag kályhákat készített.
A kályhásság mellett kezdett el a korongozással foglalkozni.
Kezdetben nem ment túl jól neki, de szorgalmas gyakorlással egyre jobb minőségű edényeket készített.
Az agyagot saját maguk bányászták a sarvalyi és a dörögdi agyagbányákban.
A bányászást száraz időszakban végezték, évente egyszer, de ez akár 5-6 napig is eltarthatott.Ezalatt kiköltöztek a bánya mellé.
Mialatt Feri bácsi akorongozás tudományát fejlesztette, Margit néni az edények festésével, írókázásával kezdett el foglalkozni.
Felkereste a fazekasokat, tőlük mintákat gyűjtött, a fellelhető régi edényekről is lerajzolta a mintákat és a technikákat is megpróbálta ellesni.
Neki is sok gyakorlásra volt szüksége. De a munkának meglett az eredménye. Egyre szebbek lettek a munkái.
Az agyag bányászatá kívül a feldolgozása és a mázkészítés is közös munka volt.
A zöld mázhoz rézdrótot hevítettek, a barnához úrkuti fekete követ égettek, a sárga mázhoz pedig kovácspernyét használtak. ¬13
Ezeket az anyagokat keverték össze ólommázzal.
Az edények belsejénél gyakran használták a fehér engóbbal való kiöntést.
Patonai Ferenc alkalnómazta a kék engóbba való bemártást is, ami nem volt jellemző a sümegi fazekasságra.
Az értékesítést először a helyi piacon kezdték meg, később már lovas kocsival távolabbi piacokra is elvitték a termékeket, valamint a falvakban is árusították őket, bár itt főleg a cserekereskedelem(terményre) dominált.
A 70-es években sikerült vásárolniuk egy Wartburgot és utána már ezzel hordták eladásra az árut.
Ahogy nőtt a vevőkör úgy szélesítették a termékkínálatot is.
Felkeresték az ország néhány fazekasközpontját több kevesebb sikerrel.
Az ekkor gyártott legnépszerűbb termékeik: gyertyatartó, szenteltvíztartó, tésztaszűrők, dohánytartók, pálinkásbutykosok, poharak, fazekak, füles tálak, kancsók és gyermekjátékok.
A megnőtt kereslet miatt a 70-es évek vége felé eljutottak oda hogy tanulókat is kellett alkalmazniuk. A tanulók közül ketten később keramikusok lettek.
Az inasok mellett meg kell említeni Nádasi János nevét aki a keresztfiuk volt.
Patonaiék úgy szerették őt mintha a saját gyermekük lett volna.
A fiatal legényke már 10 éves korában egyedül is korongozott. 1978-ban letette a fazekas szakmunkásvizsgát, közben aktívan dolgozott keresztapja műhelyében. Eközben kiderült hogy van egy kiváló elárusítóhely a közelükben, a sümegi várhoz felvezető út. Itt is elkezdték árulni a termékeket.
Ekkor már a szakma is felfigyelt rájuk.
Feri bácsi 1977-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet, 1980-ban pedig feleségével együtt az Iparművészet Mestere kitüntetést.
Közben megvásároltak egy régi fazekasházat a Rákóczi utca 16. Alatt.
Itt alakították ki a fazekas múzeumot. Ottjártamkor Nádasi János készségesen bemutatta ezt a gyönyörű gyűjteményt.
Elmondta hogy 1981-ben váltotta ki az iparengedélyt.
Patonai Ferenc ekkor már reumája miatt egyre kevesebbet dolgozott, de a tudását igyekezett maradéktalanul átadni Jánosnak.
1984-ben nyitották meg az elárusító pavilonjukat a sümegi vár parkolójában.
Ebben az évben költözött Feri bácsi át a Rákóczi út 16-ba.
1986-ban tanulmányútra utaztak Erdélybe, hogy tapasztalatokat szerezzenek.
1989-ben Nádasi János megnősült. Született kettő fia, akiket Feri bácsi unokákként kezelt és szeretett.
Patonai Ferenc 1997.június. 2.-án halt meg.
A család nagyon nehezen heverte ki a halálát, és ma is szeretettel beszélnek róla.
Nádasi János elbeszélése szerint a használati tárgyak iránt már nem igazán van kereslet, ezért főképpen dísztárgyakat készítenek.
Ezeket Sümegen az üzletükben értékesítik ( a régi pavilon maradványai még láthatóak a házuk udvarán), valamint Dunántúli és Balaton parti üzletek vásárolják.
Néha külön megrendelésre is dolgoznak.
Remélem Nádasi Jánosnak is sikerül továbbörökíteni ezt a szép szakmát, hogy életben maradjon a sümegi fazekasság.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
